FIATALOK.INFO

Ifjúsági információs honlap

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Mesélő épületek Pest megyében – Népfőiskola Nagytarcsán

Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 

A Nemzeti Művelődési Intézet Pest Megyei Irodája 2016 tavaszán Mesélő épületek Pest megyében címmel útjára indított egy új helyi értékfeltáró folyamatot. A kezdeményezés célja nem a széles körben ismert emblematikus épületek „újra” feltárása, hanem megtalálni a településeken az egyéb, még nem ismert értékes „gyöngyszemeket”, helyi jelentőségű építményeket. A Kutyakaparó Csárda után Nagytarcsára vezetett az értékfeltárók útja, ahol egy lelkes közösség összefogással adott teret a fiataloknak a tudás megszerzésére.
1939-et írunk. Nagytarcsa apraja-nagyja megmozdult. A jómódú polgári családból származó evangélikus lelkész, Szthelo Gábor megoldást keresett és kínált a magyar parasztság művelődési-oktatási lehetőségeinek elősegítésére. Népfőiskolát alapított a nagyközségben ott, ahol addig lelkészként tevékenykedett. A szellemi motor az egyház volt, az anyagikat adományokból teremtették elő. Az oktatást három épület szolgálta. Ebből az egyik a Stühmer-ház, melyet a híres csokoládégyáros, Stühmer Frigyes 4000 pengős adományából építettek fel. Az épületet a gyerekek az elhunyt édesanyjuk emlékének adózva építtették, mely ma is látogatható: jelenleg falumúzeumként működik.
Az oktatást szolgáló három épület Nagytarcsán
A tanárok, ha szükségét látták, akkor a betűvetés tanításával kezdték a fiatalok okítását, de a legtöbb esetben egyetemi tanárok jártak ki, hogy a legújabb mezőgazdasági technikák alkalmazására tanítsák a fiatal parasztgazdákat. A tananyag elsajátítása mellett nagy hangsúlyt fektettek a vallásoktatásra és a művelődésre.
Diákélet
1940 őszén, Sztehlo Gábor megszervezte az első leány népfőiskolai tanfolyamot. Az első évben 29 parasztleány vett részt rajta, akik az ország 17 településéről jöttek.
Egy diáklány, Kukla Anna így ír az élményeiről:
„Én egy szegény falusi bokorugró, bőszoknyás parasztlány vagyok. A Népfőiskoláról odahaza csak azt tudtam, hogy van, de hogy mit jelent számunkra, azt nem tudtam.
Amióta idekerültem tudom, hogy ez egy áldott hely és a lányok részére ennél jobb hely nincs. Itt igazán minden nap csupa napsugárból áll. A tanárok és a tanárnők, akik nekünk előadásokat tartanak igazán kedvesek, hasznos, kedves dolgokról beszélnek nekünk, oly jó ezeket végig hallgatni. A mi kis falunkban bizony ezekről sohasem hallottunk volna, ezért Istennek legyen hála, hogy idesegített a Népfőiskolába… a Tisztelendő nénit úgy megszerettem, mint a saját édesanyámat… Isten áldását kérem a Népfőiskolára, annak minden munkatársára, s szeretettel üdvözlök mindenkit, aki soraimat olvassa.”
A folytatásban egy elkényeztetett, bolond kisasszony, Lola történetével várjuk az Olvasót. Becsvágy, gőg, hiedelmek... akár egy regényben.
Szöveg: Richter Marianna beküldött anyaga alapján, Boros Edina és Balogh Beáta Fotó: Boros Edin
Módosítás dátuma: 2016. szeptember 07. szerda, 14:57  

Szavazás

Melyik múzeumot látogatnád meg legközelebb?
 

Bejelentkezés

Advertisement

Featured Links:

keresés


Newsflash

Felelősségre és önzetlenségre nevel a közösségi szolgálat

Mivel 2016-ban az érettségi bizonyítvány kiadásának már feltétele lesz a középiskolások számára a legalább 50 óra közösségi munka, iskolai közösségi szolgálat elvégzése és ennek igazolása, 2014-ben a legtöbb iskolában már javában zajlik a munka. A fiataloknak ez többnyire nincs is ellenére, bár sokan arra panaszkodnak, hogy időt vesz el a tanulástól, és akadnak olyanok is, akik nem teljesen értik, mit kellene megtanulniuk mindebből. A szakemberek szerint nagyrészt az intézmények hozzáállásán múlik a siker.

Bővebben...