FIATALOK.INFO

Ifjúsági információs honlap

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

A magyar, aki felszabadította Missourit

Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 
200 perczeléve született Vörösmarty tanítványa, Kossuth katonája, Ulysses S. Grant ezredese és a dualizmus politikusa. Perczel Miklós az 1848-as szabadságharcban 18 testvére közül a kedvenc bátyja, a honvédtábornok árnyékában élt. Az amerikai polgárháborúban viszont a későbbi elnök alatt szolgálva nagy szerepe volt Missouri felszabadításában, hős lett az Unió ezredeseként, aztán skorbutot kapott, és lemondott. Előtte még Victor Hugóval bulizott Angliában, mielőtt Itáliába ment, mert azt hitte, hogy újra megküzdhet a Habsburgokkal. New Yorkban borral kereskedett, de a kiegyezés után hazatért politizálni.
Perczel Miklós az északiak egyenruhájában

Amikor az 1848-49-es szabadságharc után több ezer magyar disszidált,  közülük néhány százan Amerikát választották az új otthonuknak, ezzel ők  alkották az első jelentősebb amerikai emigráns csoportot. Többen nem  voltak hajlandóak beletörődni a szabadságharc bukásába, és az amerikai  polgárháborúban folytatták a küzdelmet. Így tett Perczel Miklós is, aki az USA későbbi  (18.) elnöke, Ulysses S. Grant tábornok ezredese lett, és az Unió  seregében sorra aratta a győzelmeket. Később mégis hazatért.

Vörösmarty tanítványai

Perczel Miklós 1812. decemer 15-én született Bonyhádon. Apjának a feleségeitől rajta  kívül még 18 gyereke született, de közülük három fiatalon meghalt. Miklósnak élete végéig az egy évvel idősebb bátyjával,  Mórral volt a legszorosabb kapcsolata.

A nevelőjük Vörösmarty Mihály volt, neki köszönhették hazafias,  demokratikus világnézetüket. Perczel András Bolyai-díjas kémikus, aki  Miklós egyik öccse, Béla leszármazottja, elmondta, hogy a családi  legendárium szerint Vörösmarty elvitte a fiúkat Zrínyi Miklós sírjához,  ami nagy hatással volt rájuk. A családban nem mindenki ütött rájuk: két  bátyjuk, István és Imre a szabadságharc alatt a császárhoz hűek  maradtak, a Ferenc József-rend kiskeresztes lovagjai lettek, és még a  nevüket is Bonyhádira (Imre Bonyhádyra) változtatták.

Miklós jogot  végzett Pesten, 20 éves korától hivatalnok lett Baranyában és Tolnában.  Mórral együtt a reformkor politikai küzdelmeinek aktív szereplője volt,  1840-ben még pert is indítottak ellene izgatásért, de 1840-ben ítélet  nélkül megszüntették azt. 1848 márciusában Baranya megye követe lett az  országgyűlésben, júniusban az első népképviseleti országgyűlés képviselőjévé választották.

Perczel Mór árnyékában

A szabadságharcban először a tolna megyei nemzetőrség őrnagyaként  harcolt, a bácskai harcokban egy zászlóalj parancsnoka volt, ott volt a  pákozdi csatában, majd december végén a bátyja hadtestében vette át egy  honvédzászlóalj parancsnokságát, amit ő vezetett a móri ütközetben. Egy  ideig egy Baján állomásozó dandár parancsnoka lett, de 1849. márciustól  újra Mór parancsnoksága alatt szolgált, és részt vett a bácskai  hadműveletekben.

1849. április 5-én honvédalezredessé léptették elő, majd két hónapra a  péterváradi erőd parancsnoka lett. Miután júliusban Kossuth Lajos  ezredessé léptette elő, és kinevezte az aradi vár parancsnokává, az  ottani főfelügyelővel, Damjanich Jánossal elmérgesedett a helyzete, és a  vezérőrnagy egy időre elzáratta. Ezután megint Mórral – de önkéntesként  – harcolt a temesvári csatában.

A Mississippitől Iowáig

A szabadságharc bukása után sok katonai vezetőhöz hasonlóan Miklós és  Mór is az Oszmán Birodalomba menekült, ahol  Kossuthtal együtt Kütahyába internálták őket. Itt maradtak 1851.  szeptemberig, amikor az amerikai kormány elküldte Kossuthékért a  Mississippi hadihajót, hogy vigye el őket az Egyesült Államokba. Mór nem  tartott velük, mert a felesége, Sárközy Júlianna terhes volt, és  bármelyik pillanatban szülhetett. (Később Angliába menekültek, majd a  kiegyezés után hazatértek. Júlia összesen 14 gyereket szült.) Amikor  Perczel Miklós és a felesége, Latinovits Hermina – akinek nem született  gyereke – befutott New Yorkba, a menekülteket hősként  ünnepelték, de az érdeklődés hamar elmúlt, így sürgősen pénzhez kellett  jutnia.

Kossuth Lajos a Fehér Házban

A Kongresszus a whig párti Millard Fillmore elnöksége alatt hatalmazta fel az elnököt, hogy hívja meg Kossuth Lajost az Egyesült Államokba, kiszabadítva törökországi kényszerlakhelyéből. 1851-ben hatalmas ünnepség fogadta Kossuthot, divatba jött a Kossuth-szakáll és -kalap, illetve róla nevezték el Iowa legnagyobb megyéjét, de utóbb kiderült, hogy hamar elfogy a lelkesedés, és a szabadságharc ügyét sem tudja itt folytatni, így 1852. júliusban elhagyta az USA-t. Előtte még felszólalt a Kongresszusban, ahol most is áll a szobra, és az elnök is fogadta, aki elmondta, hogy rokonszenvezik Kossuthék harcával, de ragaszkodva George Washington elveihez, nem avatkozhat európai ügyekbe. Cincinattiben levélben kérte a tagfelvételét egy szabadkőműves páholyba.

Henry Ward Beecher tiszteletes segítségével alapított egy  magániskolát, ahol gazdag New York-iak gyerekeit tanította németül és  franciául. De ahogy a legtöbb emigráns, Perczel is hamar odébbállt New  Yorkból, és 1852-ben a magyarok által kedvelt Iowába ment, ahol azok még  egy kis magyar települést, New Budát is megalapították. A világvégi, elszigetelt falu viszont nem tetszett neki, inkább Davenportban vett egy kis farmot.

Victor Hugónál és újra a Habsburgok ellen

De itt sem maradt sokáig. Amikor a krími háború kirobbanásakor reális  esélynek tűnt, hogy a magyar emigránsok újra harcolhatnak Ausztria  ellen, 1854-ben csatlakozott Perczel Mórhoz az angliai Jersey szigetén,  ahol a bátyja szomszédságában lévő házikóba költözött. Egész Európából  jöttek ide politikai menekültek: a Perczel testvérek gyakran átjártak a  szomszédba, ahol Victor Hugo lakott a családjával. Adèle, az író lánya több ilyen „soirée-ről” is írt a naplójába.

Amikor 1859-ben Szardínia francia támogatással háborúba ment a  Habsburgok ellen, rengeteg magyar emigráns hitte azt, hogy most  folytathatják a szabadságharcot,és több ezren Itáliába mentek, köztük a  Perczel testvérek is. Meg is szerveztek egy kontingenst, és éppen  készültek az osztrákok megtámadására, amikor III. Napóleon megkötötte a  békét. Miklóst annyira meglepte és felháborította a fordulat, hogy  visszasietett Angliába, és az első rendelkezésre álló amerikai hajóval  visszautazott Iowába.

A szabadságharcos a polgárháborúban

De nem volt nyugta itt sem: amikor a Konföderáció és az Unió között  kitört a polgárháború, Iowában is elkezdtek toborozni az  északiak. Samuel Jordan Kirkwood kormányzó abban hitt, hogy minél  nagyobb sereget kell szervezni, Perczelt pedig – a szabadságharcban  szerzett tapasztalatait figyelembe véve – felkérte, hogy csatlakozzon az  Iowa városban és Montezumában verbuvált 10. gyalogos hadosztályhoz.

A 48  éves Perczel egy ideig hezitált, de Ulysses S. Grant felkérésére 1861. szeptembertől John C. Benett  őrnagy alatt szolgált ezredesként. Az egység Missouri  államban (a déli államok közül csak itt élt sok magyar), St. Louistól 160 kilométerrel délkeletre, a Mississippi  nyugati partján csatlakozott az egyre híresebb Grant  parancsnoksága alatt áló Cape Gardieu-höz. Grant fölött John C. Fremont tábornok  állt, aki kulcspozíciót adott Perczel több 48-as bajtársának.

2642839
Ulysses S. Grant parancsnoki sátra előtt, City PointbanFotó: Mathew Brady

Bár  Missouri az unionisták kezén volt, sokan a Konföderációval  szimpatizáltak, így ott véres gerillaháború alakult ki, ami elhúzódott a  polgárháború végéig. Az egyik hírhedt gerillavezér, Jeff Thompson a  vidék mocsarában rejtőzködve, rajtaütéseivel sok gondot okozott  Perczeléknek. Novemberben Thompson Bloomsfieldben állt fel 1500  emberrel, de összecsapás nem lett belőle, mert megijedt Perczeléktől, és  evakuálta a várost. Ezután Birds Pointba hívták őket, ahol 1962. januárban a közeli  Charlestonban a Konföderáció emberei csapdába csalták őket, és  több embert lelőttek, de Perczel megúszta a támadást. Márciusban New  Madridot – ahol az ősellensége, Thompson is ott volt –, áprilisban pedig a  10-es Szigetet foglalták vissza.

Hamilton tábornok elismerően írt  Perczelről, és több amerikai írásban is azt írták, hogy afféle nagypapaként szerették a katonái. Ez csak akkor lehet igaz, ha nagyon megváltozott a száműzetés alatt, mivel korábban Magyarországon Perczel Miklósról és Mórról is azt írták, hogy a korabeli arisztokrata legnemesebb és legutálatosabb tulajdonságai jelennek meg bennük, és csak nagyon kevesen felelnek meg a szigorú elvárásaiknak. Ezrede mindenesetre minimális véráldozattal érte el sikereit, és Missouri teljes felszabadítása után még egy dandárt kapott.

Perczel egyik nagy győzelme 1862. áprilisban a déliek erősségének, Corinthnak az elfoglalása volt, ahol míg az északiaknál harmincan, addig a délieknél több mint kilencvenen haltak meg. A másik legnagyobb bravúrt Iukában érte el 1862. szeptemberben,  ahol az egyre erősödő déliekkel vette fel a harcot, és kétszer is  megállította az előrenyomulásukat, így a lázadók azt hitték, hogy az  Észak annyira erős, hogy nem érdemes továbbnyomulni, pedig csak  Perczelék voltak a végsőkig elszántak. Tovább is tartotta volna a  pozícióját, de aztán áthelyezték. Szóba jött, hogy előléptetik,  végül a vezetők marakodása miatt nem lett belőle semmi. A vezetés hibái miatt sorozatos vereségek és egyre nagyobb veszteségek érték, ráadásul skorbutot kapott,  és november 1-jén lemondott az egyre gyakoribb rohamai miatt.

Magyarok az amerikai polgárháborúban

Az 1860-ban az USA-ban élő harcedzett magyarok kb. 5000-en lehettek, de azt, hogy pontosan hányan voltak, nem lehet tudni. Az 1985-ös Magyarország hadtörténete első kötete szerint a 100 körüli magyar tiszt között 7 tábornok, 15 ezredes, 2 alezredes, 14 őrnagy és 15 százados volt. A legmagasabb rangot Stahel-Számvald Gyula – aki megkapta a Medal of Honort – és Asbóth Sándor altábornagy érte el. A hivatalos iratokban nem szerepelt a katonák nemzetisége, de több közvetett bizonyíték van a jelentős magyar létszámra. Már a polgárháború elején olyan táborhelyek alakultak ki, mint Camp Zágonyi, Camp Rombauer, Camp Utassy és Camp Asbóth. A déliek fővárosától, Richmondtól 14 mérföldre egy helyet akkoriban Hungary Stationnek neveztek el. Mivel a déli oldalon alig harcoltak magyarok (kb. tizen, de amint tudtak, megszöktek), ezért az északiak több helyen a magyar nyelvet használták rejtjelezésre.

perczel miklos.PNG
Perczel Miklós életrajza az 1887-1892-es Magyar Országgyűlési Almanachban

A New York-i elnök

Perczel Miklós – vagy  ahogy Amerikában ismerték, Nicholas Perczel – visszatért Iowába, ahonnan megint rövid időn belül elköltözött, ezúttal örökre.

New Yorkba ment, ahol borkereskedéssel foglalkozott. 1865-ben, a New York-i Magyar Egylet megalapításakor ő lett az első elnöke. A szervezet célja az volt, hogy tanulmányozza az amerikai intézmények működését, és népszerűsítse azokat Magyarországon, illetve segítsék az amerikai magyarok tudományos munkáját és kereskedelmét.

De itt sem maradt sokáig, mert 1867-ben a kiegyezés után amnesztiát kapott, és Mórral együtt – aki csak Kossuth-ellenessége miatt támogatta a kiegyezést – visszaköltözött Magyarországra.

Újra itthon a nagy csapat

Mindketten fontos szereplői lettek a dualizmuskori politikának. Miklós 1868-ban Baranya megye főispánja lett 1887-es nyugdíjazásáig, amikor az uralkodó kitüntette a Szent István-renddel. Pécsen országgyűlési képviselővé választották, párton kívüliként töltött el öt évet a parlamentben. Mór 1899-es halálát öt évvel élte túl, 1904-ben 91 évesen halt meg Baján, itt is temették el. Csak jóval a halála után, 1977-ben adták ki az addig kéziratként őrzött naplóját, amit a két évtizedes száműzetése alatt vezetett.

 

Herczeg Márk

http://index.hu/tudomany/tortenelem/2012/12/15/perczel_miklos/

 

Módosítás dátuma: 2012. december 16. vasárnap, 22:12  

Szavazás

Melyik múzeumot látogatnád meg legközelebb?
 

Bejelentkezés

Advertisement

Featured Links:

keresés