FIATALOK.INFO

Ifjúsági információs honlap

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Mœbius úgy rajzolt, mint egy Isten

Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 

Március 10-én, 73 éves korában elhunyt Jean Henri Gaston Giraud képregényrajzoló, ismertebb nevén Mœbius, aki nemcsak olyan kultikus sci-fik látványvilágát álmodta meg, mint az Alien és a Tron, hanem ő találta ki a magyar rajzfilmipar büszkeségének számító, 1982-es Az idő urai összes szörnyét és űrhajóját is.

Szűcs Gyula

Újabb cikkünk ebben a témában:

Moebiusnak leesett az álla a magyaroktól - 2012.03.27.
Az óriásrovarok zaját egy serpenyőnyi sülő hagyma adta. Az idő urai francia vágóját, a Pif és Herkules producerét, Dominique Boischot-ot faggattuk.

A szombaton elhunyt Mœbius legismertebb képregényfigurája a Blueberry hadnagy [1] nevű cowboy volt, de a szuperhős zsánerben, a scifiben és a sárkányos-amazonos fantasyben is maradandót alkotott. Az Ezüst utazóval elnyerte az amerikai képregényipar Oscarját, az Eisner-díjat, az 1975-ös Long Tomorrow cyberpunk látványvilága [2] pedig számos kultsci-fiben visszaköszönt a Star Wars Coruscantjától kezdve a Szárnyas fejvadász neonban úszó utcáin át Az ötödik elem lebegő taxijáig. A '81-es Heavy Metal című csöcsös-barbáros animációs film Taarna nevű, dekoratív hősnőjének [3] kalandját is egy Moebius képregény, az 1975-ös Arzach [4] inspirálta.

mobiusrajzfilmA
Moebius concept artja és a magyar animátorcsapat rajzaFotó: Corner Film

„Moebius fantasztikus ember volt. A képregényműfaj óriása, aki úgy rajzolt, mint egy Isten” – emlékezett vissza Mœbiusra Hernádi Tibor [5] animációs rendező, aki Az idő urai [6] 1979-es franciaországi előkészületeinél ismerhette meg személyesen a múlt héten elhunyt mestert. – „Ez az ember rajzolt a bal könyökömnél a szomszéd asztalnál. Be voltunk tojva, hogy hozni tudjuk-e az ő színvonalát, mert egyetlen intésére repült, aki nem tudott rajzolni.” Hernádi és a többi magyar animátor, többek között Orosz István [7] és Bányai István [8] négy hónapot dolgoztak Párizsban Az idő urai előkészületein, hogy aztán a munkát két éven át egy hatvan fős csapattal a Pannónia Fimstúdióban [9] folytassák. Ez a rajzfilmes műhely Jankovics Marcell, Nepp József, Ternovszky Béla, Dargay Attila és a többi híres animátorunk miatt ekkor már világhírű volt, Bill Feigenbaum [10] is itt készítette el a 73-as Hugó, a vízilót.

mobiusrajzfilmB
A főhős, Jaffar Moebius vázlatrajzán és a rajzfilmbenFotó: Corner Film

Eljátszottuk a repkedő Jadot és Yulát

„A négyes műterem kapta meg Az idő urait, itt voltak akkor a tejfelesszájúak” – így fogalmazott Hernádi abban az egyórás dokumentumfilmben, amit Az idő urai 25 éves jubileumi dvd-kiadásához [11] készített a Corner Film. Hernádi fekete-fehér alapmozgásokat rajzolt Franciaországban Moebius vázlataiból, ezek alapján kellett később itthon 50-60 rajzolóval kiegészülve elkészíteni a teljes jeleneteket. Hernádi Maros Zoltánnal együtt nemcsak kitalálta és elmondta, hogyan kell mozognia Moebius félprofilból megrajzolt alakjainak, de sokszor el is játszotta a stúdióban, hogyan repked a két közönségkedvenc mákvirág, Jad és Yula vagy hogyan cammog a négylábú ormányos, akit felfalnak a csápok.

„A franciák adták a történetet, az előre felvett párbeszédeket és Moebiust. A többit mi magyarok tettük hozzá, és a producerek szinte mindennel elégedettek voltak." A magyar stáb még most is úgy emlékszik vissza Az idő uraira, mint egy „rettenetesen jól fizető bérmunka", ahol bizonyos keretek között azt csináltak, amit akartak.

Hernádi persze vért izzadt ezért. Animációs rendezőként neki kellett megszerveznie, hogy itthon ki melyik jelenetet rajzoló animátorcsapatba kerül, hiszen nem tudott mindenki ugyanolyan jól figurákat mozgatni és űrhajókat rajzolni. És persze ő volt az, akinek tartania kellett a hátát, ha a rendező, René Laloux [12] elégedetlen volt valamivel, és a túlköltekezéssel nem törődve újrarajzoltatott egy jelenetet. Hernádi szerint a rendező igazi művészalkat volt, aki akár a filmszállító fiú tanácsai miatt is képes volt utólag belenyúlni a jelenetekbe: „Ennek a szokásnak már az elején véget vetettem, mert a rajzfilmgyártás drága dolog. Ráadásul nem elég, hogy minden nap együtt kellett dolgoznom Renével, hétvégenként is együtt kellett főzőcskéznünk,  és én mutattam meg neki a várost. Igazából csak akkor lettünk barátok, amikor már őt is ütötték a producerek, akik kéthavonta eljöttek Franciaországból ellenőrizni a munkánkat.”

De miért lett kultfilm Az idő urai?

timemasters

Aki a 80-as években volt gyerek, vagy a rajzfilmekért, sci-fikért és képregényekért rajongó, gyereklelkű felnőtt, biztosan találkozott a moziban és másolt kazettán a francia-magyar koprodukcióban készült Az idő uraival, és valószínűleg még évekkel később is az időparadoxonnal megfejelt, fura befejezésről beszélt. A Perdide bolygón rekedt árva kisfiú, a frölonok és egyéb ocsmány lények által terrorizált Piel (magyar hangja: Boros Zoltán) ugyanis maga Silbad, az a jó kedélyű, fémlappal foltozott koponyájú, vén űrmatróz (magyar hangja: Kállai Ferenc), aki az Alien-tojásra emlékeztető kommunikációs kütyüvel segít a Han Solo-mentalitású Jaffar kapitánynak (magyar hangja: Sztankay István) megmenteni a Perdide bolygón rekedt árva kisfiút, Pielt.

Mivel a film rendezője, René Laloux [13] a korábbi animációjával, a 73-as A vad bolygóval különdíjat kapott Cannes-ban, Jean Giraud pedig ekkorra már világszerte ünnepelt képregényrajzolónak számított, az Idő urai 1982-es franciaországi premierje után Time Masters [14] címmel a film nemzetközi piacon is hódító útjára indult. Rómában a Fantasifestivalon elnyerte a legjobb gyerekfilm díját, a '83-as portugál Cinanimán pedig ez lett a legjobb egész estés film. Az IMDb-n a nézők szavazatai alapján jelenleg 7,5 ponton áll, itthon viszont lehúzta a korabeli sajtó. A Filmvilág azt írta [15] Az idő urairól '83-ban, hogy „nem jó film, sőt határozottan rossz film", mert a szereplők a sci-fi környezet ellenére is olyanok, mintha egy cukormázas Disney-meséből táncoltak volna elő. Az eredeti, visszatekintve elég igazságtalan kritikát most elolvashatja az Indexen [16].

h i r d e t é s

Magyar sci-fi-szüzek Moebius árnyékában

Hernádihoz hasonlóan az eredetileg plakáttervezőnek tanuló Orosz István [17] is kiment '79-ben Franciaországba, hogy részt vegyen Az idő urai háttereinek megtervezésében. Bányai Istvánal [18] és két belga rajzolóval, Seraphine Claeyszel [19] és André Moonssza [20] Möbius vázlatrajzai alapján kellett kidolgozniuk a helyszíneket. Külön felelőse volt az űrhajóbelsőknek és a lila erdőnek, Orosz kapta a Perdide bolygó sivatagát, amin a kor divatja szerint már szórópisztollyal kellett dolgozni (ez a rajztechnika egyébként a számítógépes animáció óta teljesen kiszorult), de azt már nem merte bevallani az előkészületeknél, hogy nem ért hozzá, inkább gyorsan szerzett egy szórópisztolyt a kiutazása előtt, és szorgalmasan gyakorolt.

_

„Az idő urai keményebb feladat volt, mint egy magyar animácó – emlékszik vissza a dokumentumfilmben. – Négy hónapon át napi 10-12 órát dolgoztunk egy nagyon meleg nyáron, és csak hétvégén lehetett Párizsban körülnézni, vagy a tengerpartra utazni.” A szigorú elvárások mellett Orosz óriási szorgalommal szívta magában odakint a popkultúrát: itthon még csak nem is hallott Moebiusról, nem olvasott képregényeket és a scifi sem tartozott a kedvenc témái közé, de Bányaival együtt már '79 őszén (évekkel a magyarországi bemutató előtt) megnézhette a Nyolcadik utas: a Halált a francia premiernapon, a két belga pedig sorra vitte neki a jobbnál jobb Moebius-képregényeket.

Orosz István végül akkora Idő urai-rajongó lett, hogy bár a Pannónia stúdióban már nem lett volna kötelező dolgoznia a razfilmen, besegített a hátterek újrarajzolásába, és ő rajzolta a film mozis poszterét is. „Nem szerettem a külföldi plakátokat, amin mindig a színészek szerepeltek, inkább valami stilizált, hangulatfestő képet akartam" – mondta a mára már kultikussá vált képről, ami végül a képregényváltozat borítójára és a jubileumi dvd-tokra is rákerült.

Az idő urai képregényváltozata

idouraicomics
Ma már a képregényrajongók féltve őrzött ereklyéje az a „René Laloux és Hernádi Tibor filmje nyomán" alcímmel ellátott Az idő urai-füzet, amit az 1983-as magyarországi mozipremierhez időzítve adott ki a Pannónia Filmstúdió. A képregényváltozat lényegében nem más, mint az animációs film kimerevített jeleneteinek sora, a képek alá írt párbeszéd-kivonatokkal, amelyek sajnos annyira zanzásítottak voltak, hogy a moziváltozat ismerete nélkül nem biztos, hogy megértette őket az akkori ifjúság (a cikkíró legalábbis bután bámult, amíg nem látta egy évtizeddel később magát a filmet). Ugyanilyen formátumban jelent meg egy évvel korábban a Vuk „képregényváltozata", majd 1987-ben a Macskafogó és a Dr. Bubó is, '88-ban pedig a Mézga család, de az már az Origo-Press gondozásában.

Moebiusnak leesett az álla a magyaroktól

Dominique Boischot karrierje Az idő urai magyarországi elkészítésével indult be, azóta számos sorozat és egészestés film producereként dolgozott. Párizsi irodájában beszélgettünk Moebiusról, a magyar animációról és az űrbogarak hangjáról.

Hogy került Az idő urai gárdájába?

Akkoriban főleg tévéanyagokat vágtam, amíg René Laloux rendező fel nem kért, hogy dolgozzak vele ezen az új, egész estés filmjen, amit Stefan Wul regényéből írt, Az idő urai [1]val. Előző filmjével, A vad bolygóval különdíjat nyert Cannes-ban, így örömmel vállaltam a feladatot. Az előkészítést egy franciaországi villában kezdtük el Moebius-szal, a belga háttérrajzolókkal és a magyar animátorokkal. Nagyon részletesen kidolgoztuk a produkciót, mielőtt Magyarországon elkezdődhetett volna az gyártás, ami összesen három évet vett igénybe.

Dominique Boischot

Televíziós vágóként kezdte karrierjét, majd Az idő urai vágójaként vált ismertté a szakmában. Később több egészestés (Gandahar) és számos rajzfilmsorozat (Pif és Herkules, Cápali és Cápeti) producereként dolgozott. Ma főként produceri tanulmányokat oktat Párizsban.

Moebius milyen mértékben vett részt ezekben a munkákban?

Lényegében az egész látványvilág az ő munkája volt. A képregényeiben is nagyon sokféle stílusban dolgozott, így a rendező utasításai alapján ő tervezte meg a karaktereket, a háttereket sőt néha a storyboardokra is felskiccelt egy-egy képet. 

_

A munka jelentős része a Pannónia stúdióban folyt. Ebben is részt vettek Moebiusék?

Igen, a rendező és Moebius is Magyarországra utazott, hogy felügyelje a gyártást, az animáció technikai hátteréhez azonban ők nem értettek. Moebius kezdetben kissé kétkedve figyelte, hogy próbálják mozgásra bírni a karaktereit, és amikor először látta megelevenedni, leesett az álla. Akkoriban nagyon kevés kapcsolat volt az animáció és a képregények között. Ez az élmény indította el később a Tron, és a többi filmes munkája felé is. Bár a rajzfilm nem volt az ő világa, azt hiszem nagyon élvezte ezt a munkát. René ezzel szemben rendező és művészeti vezető volt, korábban festett is, de az animáció részéhez ő sem értett. Viszont nagyon konkrét elképzelése volt arról, mit akar látni a vásznon.

Ki felügyelte akkor az animációs munkákat?

Magyar oldalról Hernádi Tibor vállalt oroszlán részt ebben a munkában. Nagyon tehetséges volt, így többek között ő felelt az összetett karaktermozgatások elkészítéséért. A francia produkciós oldalról is küldtek egy szupervízort, aki szintén Budapesten tartózkodott a munka végéig. René koncepciója egy realisztikus világ megalkotása volt - az ő fejében A vad bolygó kietlen pusztasága is egy potenciális valóságként szerepelt - és ehhez minden szinten ragaszkodott. Ezt várta el a látvány megalkotásánál, a különbőző űrbéli helyszínek zaj-atmoszférájának megteremtésénél, és a Pannónia stúdióra is ezért esett a választás.

Tehát nem okozott gondot, hogy sok animátor teljesen scifi-szűz volt a munka kezdetén?

Talán kezdetben furcsa lehetett nekik, azonban a magyar animátorok akkoriban utólérhetetlenek voltak a realisztikus figurák animálásában. A pannóniások korábban nagyon sokféle munkában szereztek tapasztalatot, amit lehetővé tette számukra az arcrészletek, és mozdulatok magasszintű elkészítését. Amerikában akkoriban képtelenség lett volna egy ilyen filmet elkészíttetni. Moebius pedig már akkor is ismert volt, és nagy megtiszteltetés volt vele dolgozni, úgyhogy gyorsan belerázódtak.

A Pannóniában készült:

Hernádi Tibor rendező és a többi magyar animátor, többek között Orosz István és Bányai István négy hónapot dolgoztak Párizsban Az idő urai előkészületein, hogy aztán a munkát két éven át egy hatvan fős csapattal a Pannónia Fimstúdióban folytassák. Ez a rajzfilmes műhely Jankovics Marcell, Nepp József, Ternovszky Béla, Dargay Attila és a többi híres animátorunk miatt ekkor már világhírű volt, Bill Feigenbaum is itt készítette el a 73-as Hugó, a vízilót.

Milyen korosztálynak készült a film?

A sci-fi akkoriban nagyrészt nem a gyerekeket célozta meg, és René sem vallotta, hogy az animáció egy kizárólag gyerekeknek szóló műfaj lenne, amit a korábbi munkáin is látni lehetett. Emellett Moebius képregényei sem kifejezetten gyerekeknek készültek. A film valósághűsége azonban nemcsak a karakterek és zajok szintjén jelent meg, de a történetnek is van egy nagyon emberi vonatkozása, amitől felnőttek számára is érdekessé válik a végeredmény.

Minek tudható be mégis a viszonylagos sikertelenség?

Bár Európában nem kapott akkora figyelmet, mint René korábbi filmje, A vad bogyó, de az Egyesült Államokban jelentős kultusz övezi, ezért sikertelennek semmiképp sem mondanám. Az Államokban akkoriban nem készítettek hasonló filmeket, így ott jobban be tudott törni a piacra, ugyan a forgalmazóknak meggyűlt a baja a Disneyvel, aki uralta a rajzfilmes piacot. Európában viszont már akkor sem volt könnyű helyet találni a rajzfilmeknek. Ennek ellenére azt hiszem, az animációs világban a mai napig hivatkoznak erre a filmre, és ismerik.

Az idő urai elkészítésében ön még vágóként vett részt, később viszont kizárólag producerként dolgozott. Mi késztette a váltásra?

Akkoriban a vágás még filmszalagon ment, és az én feladatom volt a képek mellett hangok kezelése is. Az ipar azonban hamarosan átállt a videóvágásra, nekem pedig Észak-Koreába kellett mennem a következő Laloux film producereként, ami után már nem tértem vissza a vágáshoz. Akkoriban egy rajzfilm gyártása egészen másmilyen, izgalmas világ volt, főleg Renével, aki ragaszkodott a realizmusához. A hangokat például egy Párizs melletti házban vettük föl a saját eszközeinkkel, így a filmbeli óriásrovarok zaját egy serpenyőnyi sülő hagyma szolgáltatta. Ez később sajnos kiveszett a műfajból.

Az idő urai határozottan rossz film

2012.03.12. 21:47 - Filmvilág

Székely András 1983-as cikke a Filmvilág Láttuk-még rovatából

A tévé nagykanállal eszi a rajzfilmet. Több tévé is: Az idő urai című, „háromnegyed estét betöltő” rajzfilmet egy francia cég, a Polygram Films készítette a Pannónia Stúdió IV. műtermének rajzfilmeseivel, és a produkciót nem kevesebb cég támogatja, mint a Magyar Televízió, a kölni Westdeutscher Rundfunk, a Baden-Baden-i Südwestfunk, a genfi Societé Suisse de Radiodiffusion et Television és a londoni BBC. Ha valamit ennyien támogatnak, az nem lehet rossz, gondolná az ember. Tévedni emberi dolog.

Az idő urai [1] nem jó film, sőt határozottan rossz film; a dolgot azonban az a sajátos körülmény színezi, hogy a néző egy jól megcsinált rossz filmet lát. Szakmai szempontból ugyanis semmi különösebb baja nincs, toronymagasan áll az olyan tucat-csacskaságok felett, mint a Dot és a kenguru, és bizonyos elemei, különösen a figurák mozgatása egészen kiváló. A jármű pontosan úgy fut, ahogy egy tudományosan elképzelt jövőben egy járműnek futnia kell, a főszereplőnek tekinthető kisfiú úgy esetlenkedik, ahogy az bájos, szőke és veszélyhelyzetbe kerülő gyermekhez illik stb. A Moebius tervezte figurák többnyire kedvesek, munkatársai – Hernádi Tibor, aki egyben animációs rendező is, Hernádi Oszkár, Kovács Zoltán és Maros Zoltán – igazán profi munkát végeztek, a zene kifejezetten jó (Christiane Zanesi, Pierre Tardy és Françoise Bourgoin szerezte) és René Laloux rendezésével sincs semmi baj. Csak épp van valami alapvető félreértés az egész dologban.

Az a végzetes baja a filmnek, hogy nem tudja: a sci-fi nem mese. A ponyvára züllesztett science-fiction ugyanis nagyon komoly és termékeny műfaj: akkor is, ha olyan derűs, mint Jókaitól az Egészen az északi pólusig, akkor is, ha olyan tudós, mint Obruscsevtől az Utazás Plutóniába, akkor is, ha olyan bölcs és humánus példázat, mint Ray Bradbury Marsbéli krónikái. A jó sci-fi több kell legyen az átlagos novellánál annyiban, hogy szerzőjének nem csupán az ember lélektani és társadalmi bajait és kapcsolatait kell ismernie, hanem a tudomány által számításba vett lehetőségeket is. S nem csupán azokat, amelyek mennyiségi változásokat jelentenek, hanem, s főként a minőségieket.

A sebesen előrángatott lézerpisztoly semmivel sem magasabbrendű eszköz Yul Brynner tapsnyi idő alatt marokba pihenő revolverénél (A hét mesterlövész van annyira klasszikus a maga nemében, hogy példaként utalhatunk jeleneteire.) Mélységesen téved, aki lenézi a sci-fi műfaját; de meg lehet érteni ezt a tévedést, mert túl sok, a jövőben játszódó, logikátlan krimit, szörnyekkel fűszerezett limonádét és tudományos magyarázatokkal unalmasított mesét láthatott-olvashatott az ember „tudományos-fantasztikus” címszó alatt.

Az idő urai is ilyen kis történet: füle – expozíciója – még csak volna, de farka már nem nagyon, a végkifejlet enyhén szólva erőltetett és előkészítetlen. Az alapvető baj a képi megoldással van. Tudniillik a film figurái lényegében a jó öreg Walt Disney-iskolát követik, némi pop-artos képregénymegoldásokkal fűszerezve. Csakhogy ezzel a módszerrel nem lehet fantasztikus figurát rajzolni! Ha öt feje van, akkor is mesefigura lesz, és nem fantasztikus figura. Az ember két-három éves korától kezdve találkozik ezekkel a mesealakokkal, benne vannak az agysejtjeiben. A mesében viszont a fantasztikus maga a legtermészetesebb természetesség.

Mi volna hát a megoldás? A megoldás – elméletben – megvan. Mondjuk Hieronymus Bosch óta. A fantasztikumnak vagy olyan minuciózusan hitelesnek, valóságosnak kell lennie, mint Bosch látomásain, vagy a film alkotójának ki kell találnia egy önálló képi nyelvet, s így adni a látványnak hitelt. (Reisenbüchler például képes is volt erre). Az ilyen fantasztikumnak ugyanis végletesen személyesnek kell lennie. Egyébként is elég baja a rajzfilmnek, hogy egyre inkább kollektív műfaj lett. Hajdan, amikor még mindenki Disney-t követte, ez nem volt probléma. De a mai egyéniségkultuszban alig találni olyan tervezőt, aki hajlandó volna teljesen átállni a másik hullámhosszára. Az idő urainak figurái is olyanok, mint egy sokgyermekes anya csemetéi, ahol az asszony minden csinosabb levélhordóval összeszűrte a levet. Ettől aztán egyik gyerek aranyosabb, mint a másik, mégsem igazi a család.

Meghalt Mœbius

2012. március 11., vasárnap 19:37

Újabb cikkünk ebben a témában:

Mœbius úgy rajzolt, mint egy Isten - 2012.03.12.
Hernádi Tibor animációs rendezőként dolgozott együtt a hétvégén elhunyt francia rajzolóval. 60 magyar 2 és fél éves munkája van Az idő uraiban.

73 éves korában elhunyt Jean Henri Gaston Giraud, legismertebb művésznevén Mœbius, az ikonikus francia képregényrazoló. Az óriási hatású, elsősorban a saját képregényfiguráival nevet szerző művész az Alien és Tron című hollywood-i szuperprodukciók látványvilágának egyik megteremtője volt.

Legismertebb karaktere a western-antihős Blueberry hadnagy, de a science fiction és a japán manga-képrgények is többször megihlették. Annak ellenére, hogy Amerikában és Japánban a franciától gyökeresen eltérő a képregénykultúra fő iránya, Mœbiusnak mindkét országban komoly rajongótábora alakult ki.

Magyarországon Az idő urai című francia-magyar sci-fi rajzfilm-koprodukció nyomán lett ismert, melynek ő rajzolta a látványterveit, majd a figurákat a Pannónia Filmstúdióban animálták. Rajongói közé tartozott Federico Fellini olasz filmrendező, Stan Lee amerikai képregényrajzoló és Jack Lang volt francia kultuszminiszter is.

Mœbius 1957-ben jelentette meg az első rajzát, és 1963-ban alkotta meg Blueberry hadnagy figuráját. Legismertebb művésznevét a sci-fi könyvek és lapok illusztrációihoz használta, de alkotott Gir, Giraud és Moeb név alatt is.

2010-ben a Cartier kortárs művészeti alapítvány életműkiállítást rendezett Giraud munkáiból. Benoit Mouchart, az Angouleme nemzetközi képregényfesztivál igazgatója Albrecht Dürerhez és Jean-Auguste-Dominique Ingrés-hez hasonlította Giraud rajzművészeti hatását. Művészetét nemcsak a kritika, hanem a műkincspiac is elismerte: a France24 [1] hírportál nekrológja szerint egy 2007-es aukción 58 ezer eurót fizettek egy rajzáért.

 

Szavazás

Melyik múzeumot látogatnád meg legközelebb?
 

Bejelentkezés

Advertisement

Featured Links:

keresés


Newsflash

ÚJ NEMZEDÉK KÖZÖSSÉGI TÉR ZALAEGERSZEGEN

Az Új Nemzedék a nemzeti ifjúságpolitika szakmai-szolgáltató háttérintézményeként működik. Tevékenységünket a fiatalok igényeihez igazított új, innovatív stílusban népszerűsítjük és tesszük elérhetővé. Az Közösségi Tér elsősorban fiataloknak ad ingyen teret ahhoz, hogy szabadidejüket töltsék itt, programokban vegyenek részt akár napi, heti vagy havi rendszerességgel.

Kapacitásunknak és lehetőségeinknek megfelelően a Közösségi Teret elérhetővé szeretnénk tenni civil szervezetek számára is. Civil közösségek előzetes egyeztetés alapján lehetőséget kaphatnak különböző szabadidős és művelődési tevékenységek gyakorlásáraz Új Nemzedék Közösségi Térben.

Bővebben...