FIATALOK.INFO

Ifjúsági információs honlap

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

A Népszava kritikája az ifjúságügyről

Olvasóink értékelése: / 1
ElégtelenKitűnő 

Uborkaszezon helyett
A fiatalság által szimbolikusnak tartott és egységesen utált szeptember 1-el hivatalosan is véget ért a nyár, elkezdődött az iskola, újra jönnek a dugók az utakon és várhatóan politikusaink és egyéb tisztviselőink is visszaszállingóznak jól megérdemelt nyaralásukról. Joggal várhatja el a laikus állampolgár, hogy mostantól vége a közéleti uborkaszezonnak és életünk újra felpezsdül azzal, hogy olyan események sora veszi kezdetét, amelyek kivétel nélkül boldogságunk alakulását hivatott szolgálni.

Uborkaszezon, mondom én akkor, amikor szűkebb területünkön, azon a bizonyos ifjúsági placcon bizony nem győzte az ember kapkodni a fejét a nyár során. Természetesen igaz itt is, hogy minden relatív, hiszen itt sem kell arra gondolni, hogy ifjúságpolitikai kérdések és főképp intézkedések kezdték volna uralni mindennapjainkat, azonban egy év látványos helyben járása (visszalépései...) után az a néhány apróság, ami történt már szinte össze is zavarja szegény földi halandót. Még, ha nem is feltétlenül örömünkben kapkodjuk a fejünket.

Vegyük először Hoffman Rózsa és barátai nyári áldásos tevékenységét. Bár ez oktatáspolitika és nem szűken vett ifjúság, még a korosztályt igen csak érintő ügyről van szó. Hoffman Rózsa ámokfutására és őrültebbnél őrültebb elképzeléseit nehéz higgadtan és szakmailag értékelni. Úgy érzem, ha valaki vitába száll vele, akkor elismeri, hogy egyáltalán vitaképesek azok a felvetések, amiket a nagyságos asszony vezetésével az államtitkársága megszült, különböző koncepciók címén. A teljesség igénye nélkül: szorítsuk háttérbe az angolt, tanuljanak más nyelveket a gyereket, azt viszont sokat és egyszerre. Gratulálok! XXI. század, az Európai Unió egy olyan országában, amelynek fővárosában is csak nagyítóval található olyan ember, aki legalább kézzel vagy lábbal meg tudja mutatni "külföldiül", hogy merre van az arra. Tudom, hogy az államtitkár asszony nagyon szépen tud franciául dalolni és biztos, hogy ez páratlan élmény mindenkinek (hallani is az volt...), de nem törekedhetnénk arra, hogy ifjainkat a ma már szinte az írás és olvasás képességével egyenértékű alapkészségként elvárható minimális angol nyelvű kommunikációra készítsük fel?

De beszélhetünk még az központosított (értsd: egyfajta és kész!) nyelvvizsgák hibás koncepciójáról is. Jelenlegi pártunk és kormányunk beteges centralizációs kényszerét látva, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ezek a hölgyek és urak legbelül hihetetlen irigységet (némelyikük nosztalgiát) éreznek a Kádár-rendszer iránt.

A legújabb őrület pedig az egész napos iskola ötlete hattól tizennégy éves korig. Erre nehéz szavakat is találni. Lassan az az érzésem támad, hogy államtitkár asszonyt gyerekkorában kínozták és pokoli élete volt, most pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy másnak se lehessen boldogabb gyerekkor, mint neki volt.

És ha mindez nem lett volna elég az uborkaszezon cáfolására, vessünk egy pillantást a szorosabban vett ifjúsági szakterületre.

A rendszeresen február-március magasságában megjelenő GYIA pályázatok is egyszer csak, amikor talán már mindenki lemondott róluk, váratlanul a nyár közepén kiírásra kerültek. Igaz, hogy annak ellenére, hogy soha nem volt ilyen jól pozícionált a kormányzatban az ifjúság ügye (no comment...), minden idők legkisebb összege kerülhetett kiosztásra. Akinek ez nem elég, az gyönyörködhetett a minisztérium saját pályázataiban is.

Akinek pedig még ez sem volt elég, annak még ott volt az ifjú Mihalovics biztos úr haknijának záró eseménye, ahova - láss csodát - meghívták (vagy bekérezkedett) Soltész államtitkár is, aki papíron a terület felelőse, bár a szintén azokban a napokban megjelent újabb rendelet tovább erősíti a Navracsics - Mihalovics vonalat.

A rendezvényt tartalmilag nem nagyon hozott újat, hiszen mind a két úriember gyakorlatilag szó szerint megismételte azt, amit már unos-untalan megtettek, szépen elbeszélve egymás mellett.

Természetesen szólásra emelkedett a rendezvényen a házigazda szerepében tetszelgő Mobilitás újkori igazgatója is, aki szegény annyira próbálja magát komolyan venni a szerepében (és ezt a látszatot is kelteni), hogy a végén még tényleg elhiszi magáról, hogy saját képességei miatt vették be a nagyfiúk a játékba.

És akkor itt álljunk is meg egy szóra. Galambos igazgató úr (és itt most nagyvonalúan lépjünk túl azon, hogy gyakorlatilag egy továbbra sem létező valamit igazgat, hogy ha megnézzük a majdani anyaszervezet honlapját, akkor túl nagy jövő nem vár rá, ugyanakkor az is jól sejthető, hogy miért is nem történt semmi az intézményi átadás terén - de ezen sejtelmek beigazolódásáról majd akkor, ha aktuális lesz.) rettenetes komolysággal arról beszélt, hogy az elmúlt egy év pozitív változásairól beszélt és arról, hogy a szakma szerint is végre a politika jó irányba halad.

Tisztelt Igazgató úr! Igen, tudjuk, hogy hogyan és miként kapta ezt az állást. Igen, tudjuk miért van ott, ahol és hogy eddig is miért volt ott, ahol. Úgy látszik azonban, hogy sajnos Ön is így tudja ezt és azt gondolja, hogy ez normális. Normális az, hogy ez köz(kormány)tisztviselő beáll a politikusok mellé és pártpolitikai tartalmú kijelentéseket tesz? Legyen erős, ez nem normális és eddig nem is volt jellemző. Bizonyára kedves Adorján, el sem tudja képzelni, hogy lehet valakiből köztisztviselő, vagy vezető beosztású személy úgy, hogy nem valamilyen politikai erő jóvoltából, annak kiszolgálásáért kapja az állást.

Feltételezem ugyanakkor hogy Ön jót akart és jó szándék vezérelte mondandója során. Ebben az esetben azonban az egyes szerepekkel és normákkal kapcsolatos nagyfokú tudatlansága az, ami bántó.

Legyen így, vagy úgy, mindez erősen megkérdőjelezi, hogy - egy normálisan működő és felépített - közigazgatásban ilyen mentalitással van-e keresnivalója.

Hogy a szakmai síkra is vessünk egy pillantást: Ön azt mondta, hogy azért is nagyszerű ez a mostani ifjúságpolitika, mert végre erőforrásként tekint a fiatalokra, nem problémaként. Nos, az okosabbaktól nem szégyen tanulni, így nagyon dicséretes, hogy az erőforrás szemléletű megközelítést Ön is ismeri. Azonban vagy nem ismeri az elmúlt évek hazai ifjúságügyi folyamatait, törekvéseit, vagy nem tudja, hogy mit is jelent az a megközelítés, mert ha tudná, ezt most nem mondta volna...

És ezek után mondja valaki, hogy uborkaszezon volt a nyár az ifjúságügy terén!

baliorgana: Ifjúságügy

http://www.nepszava.hu/blog/entries.php?id=1765

Módosítás dátuma: 2011. szeptember 07. szerda, 07:22  

Szavazás

Melyik múzeumot látogatnád meg legközelebb?
 

Bejelentkezés

Advertisement

Featured Links:

keresés