FIATALOK.INFO

Ifjúsági információs honlap

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

ÚJRA PISLÁKOL AZ IFJÚSÁGVITA PARAZSA

Olvasóink értékelése: / 1
ElégtelenKitűnő 

A jelen költségvetése, a jelen nyugdíjrendszer-szabályozása, a jelen mindene miatt, így a jelen ifjúságpolitikája miatt is támadják a kormányt. A radikális jobboldal szerint csak „egy darab közhelygyűjtemény”, a szocialisták szerint „annyit ér, mint egy kutyagumi”, az LMP szerint „elég a stratégiagyártásból - már csak konkrét cselekvési tervre, felelősökre, forrásokra és határidőkre van szükség.


A jövő nemzedéke bajban van, ezt minden parlamenti párt elismeri. Azt azonban érdekes megfigyelni, hogy a jövő nemzedékével, az ifjúsággal való kapcsolatuknak mennyire kiszolgáltatottak a pártok. Az ifjúsággal kapcsolatos tervek kidolgozása, azok valós hasznossága és eredményessége mellett fontos a pártok számára a politikai hasznosság is. Legnagyobb gondban talán az MSZP van. Mivel ez a párt nem érdemel nagyobb figyelmet, mint bármelyik másik parlamenti párt, így terveik és helyzetük bemutatását nem szabad propagandaként értékelni.

Az MSZP 2010-es támogatottságát tekintve egyébként is bajban van, a már-már megszokott kétpárti rendszerben azt gondolhattuk örökös helyet foglalt el, ám középpárttá zsugorodott. A párt belső konfliktusainak feloldása, a szervezet megújulása mellett szükséges a külső profil megváltoztatása is. Azok, akiknek közük volt az előző rendszerhez, egyre kevesebben vannak, ez a réteg demográfiailag egyre kevésbé számottevő. Egyre fontosabb az újonnan kijövő generáció. A párt technokrata, az előzőhöz képest modernebb felfogása pedig közel sem elég már ahhoz, hogy minden más állandósága mellett, új rétegek bevonásával újra esélyes váltópárt lehessen. Az ifjúságpolitika minden politikai szervezet számára kulcspont lehet: szavazóbázist, párttámogatókat, pártmunkatársakat, pártvezetőket rekrutálhatnak az ifjúságból, abból a rétegből, melynek nagy része politikailag még érintetlen, és inaktív.

A szocialisták ifjúságprogramjáról nem sokat hallani. A Societas, az ifjúsági szervezetük kritizálta, pártjukhoz képest is elég amatőr módon dokumentumégetés mellett a kormányzati programot. A közvélemény előtt ennyiben talán kimerül az MSZP hozzáállása a kérdéshez.

Mégis, egy nem hivatalos szocialista ifjúsági stratégiát olvasgatva nem találunk túl sok újdonságot, olyan átütőerőt, melyből úgy gondolhatnánk, hogy 2014-ig megfordul a világ, hogy a kormány ettől kapna egy balost. A problémákat ugyanúgy felismerik, mint sok társadalomtudós, civilszervezet és politikai párt: „…az öregedő társadalom, az elhúzódó tanulóidő, a tanulmányokat folytató fiatalok megnövekedett aránya, ezzel együtt az aktív dolgozó fiatalok arányának csökkenése, az ifjúság oktatás, munkaerőpiac és szabadidő tekintetében fennálló sebezhetősége, az intézményi rendszerbe vetett bizalom megrendülése.” Belátnak ezzel párhuzamban minden korábbi hiányosságot is (amivel még most is tartoznak):„Az MSZP régi adósságát törleszti az ifjúsági stratégia elfogadásával (…) a terv a kormányzati bürokrácia útvesztőiben elveszett, elfelejtett aktává vált.”

Nincs tehát működő, most is érvényben lévő potenciális stratégia? 2014-ig minden pártnak valós programmal kell készülnie, a csillagos égről szóló kampányok már nem vonzóak, a hiteles profil a nyerő, így az olyan ígéret, ami hihető. A védőhálót erősítő, reális elképzelések nyerhetnek teret, ám ezeket is letörheti a hiteltelenség. Ha ettől elvonatkoztatunk, visszatérve a védőhálóhoz, a program szerint „kapaszkodót az a védőháló jelenthet, ami az újszülött kortól, az  iskolákon át a családalapításig segíti a fiatalt.” Ideológiailag tehát abszolút illeszkedik a baloldali profilba a beavatkozó állam. Tíz pontban sorolja milyen körülmények azok, amikkel foglalkozni kell (pl.: családi állapot, gyerekvállalás, szabadidő eltöltése). Ezekhez azonban csak adatokat kapcsolnak. A helyzetleírás még nem program, nem stratégia. Megdöbbentő, hogy még mindig megjelenik a Kádár-rendszerhez hasonlító elem: „A Kádár rendszerre vonatkozó kérdéseknél a válaszadók fele az előző rendszert tartotta jobbnak, másik fel a jelenlegit, 75% gondolta úgy, hogy a napi megélhetés a Kádár rendszerben jobb volt…” A szocialista rendszer életszínvonalával való csábítás feltehetően akkor lehetne hatásos, hogyha demográfiailag nem csökkenne az elmúlt rendszert megélők száma. Márpedig egy profi pártnak hosszútávban kell gondolkodnia. Igaz, e nem hivatalos dokumentum vitaanyagnak készült, konkrét tervet nem fogalmaz meg. Egy oka lehet. Maga is megfogalmazza, hogy ezt az ifjúsággal együtt kell megalkotni. A fiatalság és az emberek utópikus képéből indul ki, mikor a motiváló projekteket megoldásnak találja. Több kihívást is említ az ifjúsági politika kivitelével kapcsolatban. Ebből én a részvételt emelném ki, amiből következik több ideológiai következtetés. „A fiatalok nem tartják kielégítőnek a ma létező részvételi mechanizmusokat.” Ezen csúszhatna az el még nem fogadott koncepció, hiszen az ifjúság nagy problémája, hogy mindent a feneke alá tolva vár, és a legnehezebb a motiválás, serkentés, legalábbis tömeges méretekben és inkább gond az érdektelenség, mint a gyanakvás. A 60-as években megjelenő elvontabb fiatal értelmiség gondolkodás már nem a politika felé orientálódik, erre lehet példa a divat, az egyéni kiteljesedés eszközének útja, melynek közege már nem annyira a nagyobb közösség, hanem a mikroközösségek. A konzervatívabb megoldás a szabályozás, a hasonló szintű statisztikai felmérés, a környezeti és valós tapasztalati megismerés utáni szabályozás, mely irányvonalat jelöl ki. Az ifjúság bevonása valószínűleg egy attraktívabb irányvonalat is kijelölne a stratégiában, melyben a pártot inkább magukénak érezhetnék a fiatalok, azonban ehhez affinitás és így aktivitás kell. Feltehetően ez a keresett réteg már rendelkezik politikai attitűddel, így csak saját ifjúságának törlesztené adósságát a szocialista párt.

Számos valós problémát kiemelnek, azonban a diagnózison, a számhalmon túl a megoldásokban sokat szerepel a „figyelmet kell fordítani”, „a lehetőséget kell adni”, „a meg kell reformálni”, „a nagyobb hangsúlyt kell helyezni” kifejezések. A konkrétabb megoldások között viszont a szervezeti és mozgalmi élet fellendítése szerepel, mely a párt néppárti mivoltának megfelelően elég plurális közösségi, kulturális, sportéleti stb. téren. Emellett elfogadhatónak tűnik a részvételi problémára adott megoldás: az új ifjúsági hozzáállás alapja a tanulás. Levonhatjuk tehát, hogy nem létezik olyan jobbító szándék, mely ne járna világképtanítással/-módosítással/-átmosással. Az ifjúság hozzáállását az új életutakhoz ugyanis tanulniuk kell.

A programtervezet végső soron tartalmaz helyzetleírásokat, melyből nagyjából sejthetjük, mit csinálnának a szocialisták, ha a kormánypártoktól eltérően megvalósítanák a terveket. Helyzetleírások tömkelegét tartalmazza, konkrét megoldásokat kevesebbet, viszont tulajdonosát már csak emiatt sem illeti meg a jog, hogy elégesse a kormánypárti stratégiát (még ha csak vitairat is). Egyet nem értésüknek szimbolikusan hangot adhattak, viszont tartalmilag nem több más tervezetnél.

Flick László http://www.policity.eu/index.php?option=com_zoo&task=item&item_id=102&Itemid=81

 

Módosítás dátuma: 2011. augusztus 04. csütörtök, 11:41  

Kapcsolódó anyagok

Szavazás

Melyik múzeumot látogatnád meg legközelebb?
 

Bejelentkezés

Advertisement

Featured Links:

keresés


Newsflash

Magyarországi Szülők Országos Egyesületének közleménye a táboroztatásról

A táboroztatási kampány eltereli a figyelmet a helyi önkormányzatok ellátási kötelezettségéről, és az államilag támogatott gyermeküdültetés szükségességéről!

Törvény készül a táborozás szabályozásáról, de minek? A "táboroztatás" a profitorientált vendéglátás egyik legális formája, amelyeket a különböző rendeletek szabályoznak, azokat kell szigorítani! Újabban az iskolarendszerű oktatásban részt vevő gyermek- és ifjúsági korosztály a turizmusipar üzleti szereplőjévé (fogyasztójává) lépett elő.

Bővebben...