FIATALOK.INFO

Ifjúsági információs honlap

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

A pénzügyi rendszer beteg módon túlfejlődött

Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 

A pénzügyi rendszer nagyon beteg módon túlfejlődött, a pénz nem azt a funkciót tölti be, ami az eredeti rendeltetése lenne, főként virtuális ügyleteket közvetít - ezt Salamon János, az első magyar közösségi bank vezérigazgatója fogalmazta meg, kifejtve, hogy az ország devizafüggőségének csökkentése makrogazdaságilag jó irány, azonban nem biztos, hogy a fix árfolyamon történő végtörlesztés erre a megfelelő eszköz. A közösségi bankolás Magyarországon egyelőre még csak keveseket mozgatott meg.

Mennyire ismerték fel itthon az emberek, hogy a közösségi bank „valami más”?

Szerencsére nem a „minden csoda három napig tart” esettel állunk szemben. Azok száma, akik ügyfelünkké válnak ugyanakkor sokkal csekélyebb, mint amire számítottunk. Be kellett látnunk, hogy az ötlet jó, merthogy sok embert érdekel, viszont egyelőre keveseket mozgatott meg. Nemcsak az emberek motivációja hiányzik, hanem inkább a gazdasági helyzet játszik ebben erős szerepet.

A bankok felé irányuló ellenérzéseknek is lehet ebben része?

Erre nem tudom, mi a pontos válasz, mert lehet, hogy a MagNet Bank iránti érdeklődés fennmaradását éppen ez táplálja. Biztos vagyok benne, sokan gondolják, hogy a jelenlegi pénzintézeti rendszerrel nincs minden rendben. Ez nem magyar sajátosság, hanem tulajdonképpen az egész világra jellemző. Ha pedig találkoznak olyannal, hogy valaki másképp gondolkodik, másképp csinálja, más elvek szerint működik, akkor az nyilván felkelti a kíváncsiságot.

Olyan gyanakvást nem ébreszthet, hogy ez is ugyanaz, csak éppen szép külsőbe bújtatva?

Nem, vagy legalábbis nem tapasztaljuk ezt. Szektoron belül – tehát nem az ügyfelek részéről – voltak olyan vélekedések, hogy „ó, hát nem fog ez sokáig tartani”, és ez csak egy fellángolás, marketingfogás és semmi egyéb. Aztán ezek elültek és szerencsére már senki nem kérdőjelezi meg azt, hogy mi ezt komolyan, hosszú távon gondoljuk.

Az ügyfélkörük mennyire elégedett a közösségi bankolással és az erre jellemző speciális konstrukciókkal?

Úgy tapasztaljuk, hogy akik már minket választottak, szívesen használják ezeket, és elégedettek. Előfordul persze, hogy mi is hibázunk. Ilyen volt például, amikor tavaly nyáron, a közösségi banki indulást követően úgy gondoltuk, hogy a közösségi betéteink ismertebbé tételéhez megpróbálkozhatunk egy kamatfelárral. Ez amúgy abszolút nem jellemző, és a közösségi banki logikával ellentétes - hiszen ez pont nem arról szól, hogy a kamatszint miatt helyezi el valaki a betétet, hanem azért, mert inkább azt nézi, mi lesz abból a betétből. Azonban mint később kiderült a beszélgetések során, az ügyfelek többsége nem az idea, hanem a kamatszint miatt helyezte akkor oda a pénzét. Az akciót követően persze aki csak azért hozta oda a pénzét, mert a kamat olyan volt, el is ment, vagy másik betétbe helyezte a pénzt.
A múltunkból persze ered egyfajta kettősség, hiszen mi hagyományos bankként, illetve takarékszövetkezetként kezdtük az életünket. Igaz, már akkor is más elvek szerint próbáltunk működni.

Honnan ered a közösségi bankolás gondolata?

Nincs tudományos meghatározás erre, de egy példát tudok mondani. Annak idején Hollandiában a Triodos Bank úgy jött létre, hogy holland környezetvédők azon gondolkodtak, hogyan lehetne a szélerőműveket elterjeszteni, mert az szerintük sokkal jobb megoldás az energiatermelésre, mint például az atomerőművek. Arra jutottak – pedig egy bankár sem volt közöttük -, hogy bankot kellene alapítani és betéteket gyűjteni olyan emberektől, akiknek fontosak a szélerőművek - ezekből pedig tudnák a beruházásokat finanszírozni.

Ez kísértetiesen emlékeztet arra a konstrukcióra, amelynél ha a betétes vállalja, hogy alacsonyabb kamatra helyezi el pénzét a banknál, meghatározhatja, hogy kinek legyen kihelyezve hitelként, szintén kedvezőbb kamatszint mellett.

Nincs új a nap alatt, nem mi találtuk fel ezeket a módszereket. Mi inkább csak körülnéztünk Európában, hogy hogyan csinálják mások. Nagyon komoly arányban bevontuk a kollégáinkat is ebbe a folyamatba: együtt határoztuk meg, milyen irányba haladjunk, hogy etikus bankként működjünk. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a többi bank nem etikusan működne, ettől őrizkednénk. Azt ugyan tudjuk, hogy más filozófia mentén működnek, számukra fontosabb a profit, de ettől még nem kell elítélni őket. Hiszünk ugyanakkor abban, hogy hosszabb távon mi csináljuk jól.

Milyen dinamika látható a fejlődésükben?

Szomorú a válaszom: igazából nem látható a dinamika. Jelenleg úgy néz ki, hogy szinte mindenben 10 százalék alatti a közösségi termékek aránya. Ez nem jelenti, hogy ne lenne változás, de dinamikának azért nem nevezhető, amikor valami éppen csak kúszik felfelé. Itt most nem a növekedésről beszélek, hanem az aránymódosulásról, mert a mi célunk nem az, hogy mindenáron növeljük a bank mérlegfőösszegét vagy eredményét, hanem hogy a meglévő állományunkon belül a közösségi termékek aránya emelkedjen a hagyományos termékek kárára. Ez utóbbiakat a múltunkból fakadóan, és a működőképesség fenntartása miatt viszont nem szüntethetjük meg egyik pillanatról a másikra.

27 milliót adományoztak az ügyfelek a bank pénzéből>>

Mennyire érezhető, hogy ez az arány a közösségi banki termékek felé tolódik?

Érezhető, de nagyon lassan. Be kell valljam, mi ennél gyorsabb arányeltolódást terveztünk, de be kell látnunk, hogy manapság az embereknek annyira sok bajuk van, annyi nehézséggel néznek szembe, hogy az ilyen kérdéseket a háttérbe szorítják. Szerencsére persze vannak, akiknek ezek a kérdések fontosak. Nekik már van lehetőségük hozzánk fordulni.
Persze a pénzügyi nehézségek minket is érintenek, nemcsak az ügyfeleket. Ezek körébe tartozik, hogy mi nem tudunk marketingre, reklámokra olyan összegeket költeni, mint a nagyobb bankok, még arányaiban sem.

Az írott sajtóban és online lehet önökkel legtöbbet találkozni…

Így van. Például tévéreklámra nekünk egyszerűen nincs pénzünk. Az olyan horribilis összegbe kerülne, amit nem bírnánk kitermelni, hiszen már olyan bevételeket kellene beszednünk az ügyfelektől, amit nem éreznénk tisztességesnek.
A bank is egy vállalkozás, amelynek van saját tőkéje, de a betétekből és a hitelekből van nyeresége – ez pedig valójában azon múlik, hogy hova és milyen kamatszinten tudja a pénzt hitelként kihelyezni. Nem mindegy, hogy milyen hitelkamatokat kér az ügyfelektől, neki abból a kamatmarzsból kell megélni, a költségeit fedezni – a tőke csak egyfajta tartalék. Ez egy vállalkozás, méghozzá egy nagyon kockázatos vállalkozás.

Mennyire fogta meg az embereket a fentebb említett konstrukció?

Ahogy mondtam már, kevésbé, mint amennyire szeretnénk. Érdekes, hogy arra van inkább érdeklődés, amikor az emberek választhatnak egy szférát, amelyet ezáltal támogatnak (Szféra Közösségi Betét). A Mentor Betét, ahol a konkrét ügyfél mellé állhatnak sokkal kevésbé népszerű – ennek pont a fordítottjára számítottunk. Ezt talán olyan lelki és gazdasági tényezőkkel tudnám magyarázni, hogy kevés olyan közösség talált ránk egyelőre, ahol egy érdekközösségen belül megvan az a fajta együttérzés, hogy a megtakarítással rendelkezők valamilyen cél érdekében támogassák a többieket. Ezek nagy szavaknak tűnnek, de ha belegondolunk, hogy van egy kis Kft., amelynek vannak alkalmazottai, beszállítói, akkor tudjuk, hogy mindannyiuknak érdekében áll, hogy ez a cég fejleszteni tudjon. Ez egy olyan speciális közösség, amely számára jó megoldás lehet ez a betét.
Sajnos azonban nem ez a jellemző, ezek a közösségek talán kevésbé működnek igazán közösségként. Az emberek elszigeteltsége, elidegenedése sajnos elég súlyos probléma, jellemzően inkább mindenki a saját bajával foglalkozik és a közösségi célok a háttérbe szorulnak – vannak persze kivételek.

Minek volt köszönhető, hogy Magyarországon megjelent a közösségi bankolás? Az igény vagy a terjeszkedés hozta be?

Sokkal kevésbé motiválta ezt a fejlődést a spanyol befektetőink szándéka, mint az itt kialakuló igény. Az ő 30 százalékos részesedésüknek is köszönhető, hogy 2008-ban átalakultunk bankká. Azonban semmit nem erőltetnek ránk, semmit nem várnak el. Mi annak idején olyan befektetőt kerestünk, aki kisebbségben is marad és nem óhajt irányítani. Ez lett a Caja Navarra, ami azóta már Banka Civica néven működik Spanyolország 8. legnagyobb bankjaként.
Mi tőlük függetlenül lettünk közösségi bank, mivel ez az átalakulás belülről jött. Mi, a magyar 70 százalék (a bank felső vezetése) akartuk ezt az irányt. A tulajdonosok és a menedzsment nálunk azonos, tehát nem fordulhat elő olyan jellegű érdekkonfliktus, amely esetleg nem szolgálja a cég javát.

Hogyan jött létre a MagNet?

Ez egy általunk alapított takarékszövetkezet, tehát ezt mi nem megszereztük másoktól, ahogyan ez a szektorban több esetben is megtörtént. A mi cégünket ’95-ben magyar magánszemélyek alapították és ez a pénzintézet tulajdonképpen onnan nőtt fel oda, hogy 2008-ban (október 1-jén) bankká tudott alakulni – igaz, kellett hozzá a 30 százalékos spanyol részesedés.
Ahogy szoktam mondani, ez akkor annyira megrázta a pénzvilágot, hogy a Lehmann Brothers és más pénzintézetek is meginogtak… A viccet félretéve: akkor azok az események minket is gondolkodásra késztettek. 2008-ban szembesült mindenki azzal, hogy a kialakult pénzügyi világrend nem biztos, hogy hosszú távon fenntartható, és hogy ilyen jelentős átalakulások tudnak történni a világban. Ezt mi magunknak azzal magyaráztuk, hogy a pénzügyi rendszer nagyon beteg módon túlfejlődött, a pénz nem azt a funkciót tölti be, ami az eredeti rendeltetése lenne és csak kisebb részben tölti be alapvető funkcióit. Tehát nem annyira áru- vagy szolgáltatáscserét, hanem virtuális ügyleteket közvetít.

Az elmúlt 2 hétben megfogalmazott intézkedések csökkenthetik hazánk devizakitettségét. Eközben viszont új csúcsra szökött az ország CDS-árazása, így a forintra átkonvertált hiteleknek rövid távon magasabb lehet a kamatuk. Hogyan látja, az Országvédelmi Terv jó irányba viszi az országot és javít a devizahitelesek helyzetén vagy nem?

Ha messziről, felülről nézem makrogazdasági oldalról, azt mondom, hogy a cél valójában jó, tehát helyes, hogy egy országnak ne legyen jelentős devizakitettsége. A körülöttünk lévő, hasonló fejlettségi szintű országok már évekkel korábban jelentős intézkedéseket tettek arra, hogy a lakosság és a vállalkozások devizában ne adósodjanak el – ugyanis ez csökkenti a függőséget. Egy ország gazdaságának egyik fontos befolyásolási eszköze ugyanis a saját deviza. Ezért sem szerencsés, amikor különböző fejlettségű országok vannak egy közös pénzzel – és most az euróövezetre gondolok -, mert nem teszi lehetővé, hogy az eltérő szintek és árfolyamalakulások eredményeként a devizák egymáshoz viszonyított arányai változtathatók legyenek a gazdaságpolitika szándéka szerint.
Ha a görögöknek például drachmájuk lenne, le tudnák értékelni az euróhoz képest. A görög nyugdíjas ezt nem úgy élné meg, hogy kevesebb nyugdíjat kap – az pedig kevésbé érdekelné, hogy az euróban mit ér. Persze az import termékek árának emelkedése valamennyire hat az ő jövedelmi pozíciójára, de ebbe most ne menjünk bele…
Magyarországon ez megvan, és ha nem lenne ekkora devizakitettségünk, akkor ezzel az eszközzel a kormány élhetne, azaz kevésbé lenne megkötve a keze. Jelenleg a magyar kormány tulajdonképpen csapdában van, mert nem tudja ezt az eszközt jól alkalmazni. Hosszú távon és makró oldalról nézve a szándék tehát tökéletes. Az viszont, hogy ezt hogy lehet és szabad megtenni, egy fogós, ravasz kérdés.
A bankok saját erejükből eddig is nagyon sokat segítettek a devizaadósoknak. A kormány előjött egy külön gyűjtőszámlás konstrukcióval, majd ebbe váratlanul „belejött” egy másik javaslat. A Bankszövetséggel pedig eközben érdemben nem történt egyeztetés. A nemes cél érdekében a kormány eldöntötte, hogy ilyen intézkedést hoz, és ennek terhét egyedül a bankszektorra nyomja.
Az ország CDS-árazásának növekedésével viszont nagy nyomás alá került a Nemzeti Bank. Nagyon benne van a levegőben egy jegybanki alapkamat-emelés, kérdés, hogy ezt mikor lépik meg. Ahogyan jelenleg haladunk ugyanis egy forintkamat-emelés szinte biztos – legfeljebb csak időben és mértékben lehet ez kérdéses. Emiatt a forinthitelek is drágábbak kell, hogy legyenek.

Orbán Viktor szerint a magyarokkal ma már nem érdemes tengelyt akasztani. Hozzátette, komolyan kiállnak a magyar emberekért, ezért meghirdette az Országvédelmi Tervet. Részletek>>

Nem létezik tökéletes megoldás…

Tulajdonképpen ezzel az átváltási konstrukcióval az ügyfeleknek azt kell mérlegelniük, hogy hajlandóak-e ugyanannyit, vagy ne adj’ Isten többet fizetni törlesztőrészlet formájában azért, hogy megvásárolják az árfolyamkockázatot.

Megfelelő intézkedésekkel ugyanakkor elérhető, hogy 1-2 éven belül visszatérjen ez a CDS-felár, lefelé húzva a kamatokat, és még a devizakitettségünk is csökkenhet.

Az a kérdés, hogy az átmeneti idő milyen pluszterhet jelent az adósoknak. Azt is mérlegelni kellene, hogy aki mégis marad a frankhitelnél, hosszabb távon vajon jobban jár-e – ez megtippelhetetlen, de el tudok képzelni olyat matematikailag, hogy a kilengések ellenére is jobban járhat valaki a CHF-hitellel.

Elviselhetik a végtörlesztést a bankok?

Sokan foglalkoznak azzal, hogy mit tesznek majd a bankok. Olyan kérdések merülnek fel, hogy közösen ellenállnak vagy esetleg egymást fogják támadni? Elveszíti-e a bankrendszer a tőkéjének a felét vagy sem? Nehéz megjósolni, hogy mi lesz ennek a végkimenetele.
Az egész összeg visszafizetéséhez rendelkezni kell megtakarítással (az adósnak vagy a családjának), vagy forinthitelre kell átváltani. Ez esetben viszont képbe kerül a fedezet kérdése, hogy milyen értékű az ingatlan a hitelhez képest. Sok esetben ugyanis oda jutottak, hogy túlfinanszírozottá váltak ingatlanok – magasabb a hitelösszeg mint az ingatlan piaci értéke, amely ráadásul nem felfelé mozgott időközben... Ez a két összeg rossz irányba távolodott egymástól, így nincs az a bank, amely ilyen esetben akkora hitelt tudna felkínálni, ami elég a kiváltáshoz. Természetesen nem minden CHF-hiteles van ebben a helyzetben, de amennyire lehet tudni, sokan igen.

A MagNet Banknál hányan vettek fel frankhitelt?

Mi ellenálltunk és nagyon sokáig nem adtunk frankhitelt. Nem sokkal a válság kirobbanása előtt kezdtünk adni azért, mert egyszerűen senkinek nem volt szüksége forinthitelre. Hiába mondtuk, hogy kockázatos, midig az volt az ügyfelek válasza, hogy nézzük meg a grafikont a frank árfolyamának változásáról, és azt a keveset ők kibírják, amilyen piciket mozgott korábban.
Akkoriban ráadásul volt egy olyan vélekedés, hogy ha netán elszáll a CHF-árfolyam, akkor ez hatással lesz a forinthitelek kamatára is. Ez nem így lett, vagy legalábbis a kettő változása össze sem hasonlítható. Ezen felül még a svájci frank hitelek kamata is nagyon jelentősen emelkedett – ráadásul számunkra is meglepő módon ez független volt a svájci alapkamattól, és csak az határozta meg, hogy a piacnak „mennyit ért” a frank. Ez egy keresett deviza, tehát hajlandóak többet fizetni érte.
A MagNet Banknál mindössze 7 százalék a CHF-hitelek aránya a portfolión belül. A nagyobb bankokra sokkal nagyobb arány jellemző.

A MagNetnél milyen a bedőlt hitelek aránya?

Szerencsére nálunk sokkal kevesebb a probléma, mint a bankszektorban általában – legalábbis ezt mondhattuk tavalyig. Azért vagyok kénytelen így fogalmazni, mert több olyan ügyfelünk van, aki egy idő után azt mondta, hogy „ha engem meg akar menteni a kormány”, akkor én ezt hagyom - és így akkor sem fizettek részleteket, amikor egyébként képesek lettek volna rá.

A jegybank ad devizát a végtörlesztőknek!

A Monetáris Tanács úgy határozott, hogy a devizatartalékok terhére készek a bankok rendelkezésére bocsátani az előtörlesztéshez szükséges pénzmennyiséget. Részletek>>

Ennek veszélyére az MNB is felhívta a figyelmet…

Sajnos ez az eset több ügyfélnél előfordult, és volt, aki ezt nyíltan ki is mondta. Az ügyfelek egy része viszont próbál kitartani és erején felül teljesíteni, de mostanság elérkeztünk már olyan árfolyamszintekhez, ahol egyre többen feladják. Úgy érzik, hogy amikor lakásuk értékéhez képest jóval több a hitelük, inkább tartoznak azok közé, akiket vagy megmentenek vagy sem.

Kitaláltak esetleg valamilyen „közösségi” konstrukciót a devizaadósok megsegítésére?

Gondolkodtunk ezen és volt több ötletünk is – végül arra jutottunk, hogy célszerű minél gyorsabban – és ezt mi nagyon az elején megtettünk, amikor kezdett eldurvulni a helyzet 2008 végén, 2009 elején – áttenni a hiteleket euróba. Szerencsére sokan éltek ezzel a lehetőséggel. Mi akkor úgy láttuk, hogy ez lehet egy egészségesebb megoldás azoknak, akik nem akarnak forinthitelt.
Most úgy állunk, hogy a portfolión belül 17 százalék a devizahitelek aránya, és többen vannak euróban mint svájci frankban – pedig eredetileg euróban csak nagyon kevés volt a kihelyezés.

Gondolkoztak olyan forinthitelen, amivel azok, akiknek a lakása értékénél kisebb a tartozásuk, kiválthatják a meglévő devizaadósságunkat?

Sajnos szembe kell nézni azzal, hogy sok esetben a tartozást nem lehet kiváltani. Tehát nem várhatóak igazán üdvözítő megoldások az egész bankszektorra nézve, mert ehhez eleve úgy kellene alakulnia a fedezeti aránynak. Ezért azt gondolom, hogy az ilyen módon történő kiváltások aránya sokkal kisebb lesz, mint a megtakarításokból kifizetetteké – ez most az én tippem.
Nem tervezünk semmilyen akciós hitelt vagy külön megoldást, amivel ilyen módon pluszügyfeleket szerezhetünk – nem mi leszünk azok, akik ezen a piacon ész nélkül kezdünk el hitelezni csak azért, hogy ügyfeleket szerezzünk bármi áron. Lehetne, de nem hiszem, hogy hiéna módjára  kellene viselkedni.
Ahogy korábban is utaltam rá, nem az a cél, hogy mindenáron ügyfélkört bővítsünk, mérlegfőösszeget növeljünk. Nincs ilyenfajta nyomás rajtunk – megegyeztünk abban, hogy ezt mi nem tesszük, mert nem egészséges, hiszen könnyen visszaüthetne. Számunkra inkább az a fontos, hogy minél inkább stabilabb ügyfélkörünk legyen.

Privátbankár - Szilágyi Balázs

Módosítás dátuma: 2011. szeptember 24. szombat, 21:59  

Szavazás

Melyik múzeumot látogatnád meg legközelebb?
 

Bejelentkezés

Advertisement

Featured Links:

keresés